Luca

 Luca napról - másképp 

Kivonat Farkasinszky Tibor: Lucaszék c. készülő könyvéből, amit 2014.12.12-i alkalomra készített Bolya István

A Luca név jelentése az ősi vallás, tudomány, művészet sumer közlekedési nyelvén: Világ-anyaistennőnk.
Drágakőként csillogó fehér lúd v. hattyú, az égen a Hattyú csillagkép, melyet az Észak Keresztje névvel is illetnek, s mely a keresztény kereszt több ezer éves előzményének égi csillagzata.
Drágakőként csillogó, a Napot, fényt; időt, időjárást; vihart, zivatart erősítő, dúsító; fénnyel, esővel bőven ajándékozó istennő.
Drágakőként csillogó, ember- és apróállat-teremtő istennő...
A fenti jelentés azért fontos, mert a Luca-napi, vagy ahhoz kapcsolódó termékenységvarázsló mondókák alapja.
A világ teremtő istennője...
Ez a jelentés pedig azért fontos, mert Világteremtő Istennőről szól, nem férfi Istenről.
Örvendetes, hogy az ősi vallás és bölcselet elsődleges női ősprincípiumának emléke így fennmaradt nálunk Luca, a finneknél Kawe/Ilmatar, Mezopotámiában pedig Tiamat ős-anyaistennő nevében.

Luca napját Luca-heti ünnepségek kísérték, így a mai karácsony ünnepei is oda tartoztak. Ekkor sült lúd/liba, kenyér és bor volt az ünnepi eledel. Ám a keresztény korban a libaétel fogyasztásának szokását is áttették gyermeteg mesével Márton napjára, 11. 11-re, valószínűleg a böjti időszak betartatása miatt. (Megjegyzendő, hogy Luca napja régen a téli napforduló, XII. 21-22., a napfény erősödése kezdetének napja volt, és a keresztény korban tették át XII. 13-ra.)

A Luca-szék istenség- és világjelképünk, házi-oltárunk is volt. Arra sohasem ültek, vagy álltak rá. A Luca-szék szék szóösszetevője tehát nem ülőszéket jelent, hanem Luca istennő jelképes tartózkodási és működési helyét, székhelyét.
A három lábú Luca-szék fedőlapja lehet háromszög, vagy korong alakú. A Luca-szék készítése szellemi azonosulás volt az ősi vallással, az istenséggel és a mindenséggel. A keresztény egyház ezért is üldözte, még az 1900-as évek elején is csendőrökkel koboztatta el és égettette el a felfedezett Luca-széket.
A Luca-szék az istennői hármasságot és az isteni férfiúi hármasságot egyaránt jelképezi. Ezért istenségjelképünk.
A hármasságok a Világmindenséget, a Földet és az Eget úgyszintén jelképezik, ezért a Luca-szék világjelképünk is. A Luca-szék házi-oltárunk is volt.
A Luca-szék készítője a szék elkészítésével az ősi vallás egyik istenség- és világjelképét, házi-oltárát készítette el, s azzal azonosulván az ősi vallás híve lett. Alkotását s azzal önmagát is bemutatásra vitte a szent helyre, mely mindenféle vallású ember temploma is volt eredetileg. Ott a közösség tudomásul vehette, hogy az ősi vallás újabb híve bemutatkozott, s őt maguk közé fogadhatták.
A boszorkány az ősi vallás híve volt, ezért a keresztény inkvizíció máglyán eléget(tet)te, vagy vízbe fojttatta őket. A boszorkányok nem bánthatták a Luca-szék készítőjét, s mákot sem szedegethettek a sáros utcán. A mákszórás mint magszórás termékenység-varázslás volt, termékennyé tette a falu földjeit. Ma is élő hagyománya a karácsonyi mákos ételek, kalács (bejgli), mákos tészta, mákos derelye készítésének és fogyasztásának szokása.
Hazaérve a templomtól, vagy a keresztúttól, kerülhetett sor a Luca-szék házi-oltárrá felavatására: tűzrakás mellett a Luca-széket felszerelhették a házi-oltári tartozékaival (ez szintén 12. 25-re esik): A Luca-széket letakarhatták ősi istenségjelképekkel díszített terítővel, szárnyas oltár esetében a három láb 3 síkjára szerelhettek falemezlap-okat, melyek közül a két szélső alkotta a szárnyakat, ha mindhárom lemezt egy síkba állították (s a két szárnyat megtámasztották); e lemezeket is díszítették istenségjelképekkel.
A Luca-székre helyezhettek égő gyertyákat, vagy mécsest a Tűz- és Napistenség, sarlót a Holdisten tiszteletére és feltehették rá Luca istennő szobrát is. A házi-oltár így hasonlíthatott Babba Mária/Madsar későbbi csíksomlyói ábrázolásához.
A tűzrakás és a feldíszített Lucaszék mellett pedig a felavatás résztvevői ősi dalokat énekelhettek, a tűzön libát, szalonnát, vagy mást süthettek és kenyérrel ehettek, hozzá bort ihattak hajnalig. A felavatott Luca-széket az ún. tisztaszobában helyezhették el. Az üldözés miatt később a Luca-széket a szuszék helyettesíthette, de az már nem volt ugyanaz.

A Luca-nap hetében volt szokás a lucázás, mely többnyire termékenységvarázsló mondókákból és tevékeny-ségekből állt, vö. Pl.: (Bük, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966., im. 224.)

"Luca-Luca kitty-kotty, kity-kotty,
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kalbászuk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!
Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!
Zsírjuk annyi legyen, mint kútba a víz!
Pénzük annyi legyen, mint a pelyvakutyóba a pelyva!
Lányok csöcse akkora legyen, mint a bugyogakorsó!
Lányok segge akkora legyen, mint a kemence szája!
Fejszéjek, fúrójuk úgy álljon a helibe, mint az én tököm a helibe!
Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!"

Luca napról és mélyebb jelentéséről bővebben szó lesz Farkasinszky Tibor előadásában, a téli napfordulós ünnep és szer alkalmával

Luca - ókeresztény szűz

IA magyar néphagyomány egyik legjelesebb alakja. December 13. a Gergely-naptár életbe lépte előtt az esztendő legrövidebb, legsötétebb napjának számított, s egyben a téli napforduló kezdő napja volt. Innen a Luca-napi termékenységvarázsló játékok, egyebek között a "kotyulás" is. (Szent Lucának 72 híres napja a napot rövidre szabja - mondogatták Szegeden és Szentbalázson.)

Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységét, de gondjait is. Tele van asszonyi kezdeményezésekkel, változatos tilalmakkal, melyek következménye az egész évre kihat. Időszakában, "holdudvarán" a leghosszabbak az éjszakák; a gonoszok, bűbájosok, a rontások ideje ez. A középkori Európában a nép hitében, tudatában az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó: lucapuca, lucaasszony a neve. Kísértet szerű jelenség, mindenekelőtt az ember rontására törekszik.

Egyes vidékeken a zöld ág sarjasztása ebben az időben történik. Ebben Luca mint Jézus menyasszonya házasságszerző szerepű. Hercegszántó sokác szokásában a kislányok hajukba font virágkoszorúval jártak, szüzességet varázsolva Luca és karácsony között az iskolába; régebben a nagylányok is viselték e koszorút. Kiskunmajsán a "lucapogácsába" gyűrűt sütöttek , ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.

Az ország különböző vidékén e napon készítették a "lucakalendáriumot", s ekkor kezdték el a lucaszék építését is, amelynek karácsonyig kellett elkészülnie, s aki arra éjféli misén fölállt, meglátta a pap szoknyája után kapkodó ördögöt, a falu boszorkányát; a lucaszék készítésével rendezett ember meglátta a készületlen, szórt, rontást idéző másikat. Szeged környékén a lucapogácsát jó sok zsírral készítették, sütés előtt apró tollakat szúrtak bele, minden családtag számára külön-külön. Akié sütés közben elégett, az hamarosan meghalt. Néhol úgy tartották, hogy ilyenkor a halottak hazajönnek pogácsalakomára, s meg lehet tudni tőlük, hogy ki lesz a család következő halottja. A lucanapi harangszó, a leskelődő gonoszt zavarta el.
E napon kezdték sarjasztani a lucabúzát. A Galga-mentén eladó lány cserép földbe csigavonalban szórta a magokat (a férj után sóvárgó lány szűzi "mag-akarása" adta eredését, a varázsos zöldülést.) Tápén azt mondták a lucabúzáról: "néköm kinyerem, jószágomnak legelője, zöld mezeje". Ha szára hosszúra nőtt, jó szalmás termést vártak; világoskék szalaggal kötötték át. Karácsonykor az asszonyok az oltárt díszítették vele, karácsonyfa alá is lucabúza került s vacsorakor közepébe szentelt gyertyát téve az asztalra.

Luca napján az ország számos vidékén nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot; nem adtak kölcsön semmit; az aprójószágot pedig abroncskarikába, vagy az udvar közepébe karcolt körbe szórt maggal etették. Varrni tilos volt, mert bevarrták volna vele a tyúkok tojókáját; annak megnyitására babot fejtettek. Őrségben fűzfavesszőből "suprát" fontak, s azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki. Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény, derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel vagy szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen - a nyúl a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője.) Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi fehér lúdszárnnyal (angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal és hátrafelé lépegetve némán távozott.

Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.

Molnár V József - Kalendárium

Lúcia

Lúcia, Szt, Luca (Siracusa, Szicília, 3. sz.-Siracusa, 303. dec. 13.): szűz, vértanú. - Eljegyzett menyasszony volt, amikor beteg anyjával elzarándokolt Cataniába Szt Ágota sírjához, aki megjelent neki és megjövendölte vtságát. Anyja gyógyulása után engedélyt kapott az Istennek szentelt, szűzi életre. Hazatérve szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye följelentette s Paschasius bíró elé hurcolta, aki arra ítélte, hogy zárják bordélyházba. Ám ~t két ökörrel sem tudták elvontatni a helyéről, s mivel sem tűz, sem forró olaj nem ártott neki, tőrt döftek a torkába. Halála előtt még magához vette az Oltáriszentséget és megjövendölte az Egyh. békéjét, a →keresztényüldözések végét. Sírja fölé hamarosan baz-t építettek. - Ereklyéit a hagyomány szerint 1040: Konstantinápolyba, 1204: Velencébe vitték. El nem porladt testét a Szt Jeremiás és ~-tp-ban őrzik. 1955: fejét ezüst maszkkal fedték be. - Ünnepét az Egyh. nem véletlenül helyezte dec. 13-ra. E nap a →Gergely-naptár (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A kk-ban ~ nevének a lux szóval való rokonsága révén temetők, temetőkpnák védősztjének is választották. Az Egyh. ugyanis lit. imádságaiban azért könyörög, hogy a halottaknak az örök világosság fényeskedjék (et lux perpetua luceat eis). Vsz. az esztergomi főszegyh. kk. harangtornyában álló ~-oltárnál a megholt hívekért miséztek, s harangjának szavával a leselkedő gonoszokat akarták elrettenteni. Veglia (Krk) adriai szigeten máig áll a ~ tiszt-;re emelt kk. bencés apátság (a búcsúnapon a tp. tornyából lucakenyeret szoktak dobni a nép közé). - Legendája szerint pogány kérőjét szemének szépsége ragadta meg, ezért ~ kivájta a saját szemeit, s egy tálon elküldte a férfinak, de a Szűzanyától még szebb szemeket kapott. Részben e legenda, részben a neve alapján (fény) elsősorban szembetegségek (vakok) gyógyítószentje (különösen tisztelte ~t Dante is, aki sokszor fájlalta a szemét). A világosság (lumen) és a fény (lux) kapcsolata alapján ~ Krisztus koszorús menyasszonya, s ezért az eladó lányoknak mennyei pártfogója, házasságszerzője, a jegyesi, hitvesi szerelem, ill. szerzetesi hűség oltalmazója. Ezenkívül védőszentjüknek tekintik az írnokok, jegyzők, kocsisok, szabók, szíjgyártók, takácsok, üvegesek, varrónők, fertőző betegségben, torokfájásban, vérfolyásban, vérhasban szenvedők. -

Ikgr. A vt-szüzek attrib-aival (pálmaág, korona) hosszú ruhában, köpenyben ábrázolták. Az itáliai műv-ben olykor egy tálon 2 szemet tart. Attrib-ai még: kv., kard (a torkában), lámpa v. mécses (nevére utalva). Ritkán lángok között is ábrázolták (id. Hans Holbein, 1504, Prága, Nemz. Galéria). Vtságának azt a jelenetét, hogy ffiak és ökrök nem tudták bevonszolni a nyilvánosházba, már a hirsaui passionale és a zwiefalteni martirológium is ábrázolta (12. sz., Stuttgart). -

A m. kk-ban ~ még nem tartozott az ismertebb női sztek közé, bár neve misenaptárainkban megtalálható, s oltára már 1286: volt Esztergomban. Élete a Legenda Aurea nyomán az →Érdy-, →Debreceni és →Cornides-kódexben olvasható. -Patrocíniuma az újkorban is alig-alig fordul elő. Kivétel Alhó, amelynek ~-titulusát 1697: Kazó István említette, és Karátsonyifalva, melynek temetőkpnáját 1885: Papp István sztelte. - Gótikus faszobra: Kisszeben (1510). Táblaképe szárnyasoltárokon:Arnótfalva (Emmaus, 1485), Csíkcsatószeg (1530), Dubrava (1510), Héthárs (1520),Leibic (1521), Malompatak (1515), Nagylomnic (1493). Ritkán előfordul a →Virgines capitales-ábrázolásokon (Borbála, Margit, Katalin, Dorottya, Ágnes között). -

A m. nép számára Luca napja az egyik legfontosabb →jeles nap, dologtiltással, gazdag hiedelemvilággal. Az archaikus néphagyomány a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és jelképes-mágikus összefüggésekben is szemléli. Ezért dec. 13. (a sötétség távozásának és a fény születésének napja) igen jelentős időpont. Magában hordozza az új esztendő reménységeit, de előrevetíti gondjait, próbatételeit is. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumi eredetű mondás szerint Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. E napon a leghosszabb a sötétség, de ezzel le is zárul ez az időszak, s a fény gyarapodása követi. Ez az oka a naphoz fűződő hiedelmek ellentmondásosságának: ~ napja a termékenység, gazdagság, a javak bőségének, ugyanakkor a sötétben járó gonosznak is napja; előkészít a karácsonyra, de az ördög is ekkor támad legerősebben, hiszen érzi hatalmának végét. Ezért a nap előestéjén az ajtókat és ablakokat szimbolikusan elzárják, hogy a gonosz be ne mehessen. - A tizönkét napok névvel is illetett időszak Baranya több m. falujában (Hidvég, Diósviszló) nem a karácsony és Vízkereszt, hanem a ~ napja és karácsony közti idő. Az első napon, ~napján zöld ágat, →lucabúzát kezdenek sarjaztatni a megújulás és termékenység jeleként. Csanádapácán és Újkígyóson ~ estéjén meggyfaágat vágnak, és meleg helyen vízben tartják. Ha karácsonyra kizöldül: jó lesz majd az esztendő, a lány is férjhez megy. Uekkor készítik az egész esztendőre szóló gyógyszereket a netán megbetegedett állatoknak; a néphit szerint ~ nagyon szerette a természetet és a háziállatokat, ezért gyógyítja is azokat. A Dunántúl némely helyén az életvesszővel való veregetés (suprikálás) is szokás a betegségek ellen. Egyes vidékeken e napon kezdik a →betlehemezést. A nap andrásolónap is: szerelemjósló jellegének megfelelően a hercegszántai sokác kislányok a 19/20. sz. fordulóján ~ napja és karácsony között hajukba font virágkoszorúval (košanka) mentek isk-ba; de régebben a nagylányok is így jártak. A lucakerék, lucalevél, továbbá a piros almával kapcsolatos lánypraktikák is ~ házasságszerző patronátusára mennek vissza. - Mivel e napon a leghosszabb az éjszaka, ezért a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy fondorlataikkal megrontsák az embereket, de a föld fiaiban is az elhárítás és előrelátás készsége is ilyenkor a legelevenebb. A ~ napjához fűződő hagyomány végletességéből következik, hogy az oltáron tisztelt ~ mellett a közép-eu. néptudatban egy boszorkányszerű, rontó-bontó nőalak is él, akit a magyarok lucapuca, luca, lucaasszony, Hollókőn lucca, a németek Lutzelfrau néven emlegetnek. Ez a kísértetszerű jelenség ezen az éjszakán és napon, tehát a kezdődő új esztendőben az embereknek mindenképpen a kárára törekszik. Ez a kettősség magyarázza, hogy Mo-on ~ tp. titulusával csak hírmondóul találkozunk, sőt sokfelé teljesen hiányzik. A keresztnevet is azért adták olyan ritkán, mert attól tartottak, hogy az ilyen nevű újszülött hamarosan meghal, elviszi a luca, s ha mégis felnőne, házsártos és civakodó lesz. A naptól a szegedi tájon régebben a várandósok is féltek. E névmágiás szorongásból következik, hogy Tápén még születésnapjuknak sem akarták vállalni azok, akik ekkor jöttek világra. - A többi, leginkább időjárásra vonatkozó, bajelhárító hiedelem (lucakalendárium, →lucaszék, tápai lucagűgyű, dunántúli →lucázás,palázolás, palóc lucajárás) már elszakadt a nap szakrális-lit. világától. A nap tele van főleg asszonyi kezdeményezésekkel és változatos tilalmakkal, melyeknek hatása, következménye a népi fölfogás szerint az egész új esztendőben érvényesül. Székesfehérvár-Felsővároson megjegyzik, hogy e nap a hét melyik napjára esett. Ezen a napon egész éven át szokott a gazdasszony imádkozni az aprójószág szaporaságáért, megmaradásáért. - Az öregek máig számítanak ~ szemgyógyító csodáira. Kiskanizsai(Zala m.) hagyomány szerint ~ szemét tűvel szúrták ki, ezért nem szabad az ünnepen varrni. **

MN IV:282. - BS VIII:241. - Bálint I:70. - Sachs 1980:244.

Lúcia dos Santos, Jézusról és a Szeplőtelen Szívről nev., OCD (Aljustrel, Port., 1907. márc. 22.-Coimbra, 2005. febr. 13.): fatimai látnok, apáca. - 1916. V. 13-1917. X. 13: unokatestvéreivel, →Ferenccel és →Jácintával a →fatimai jelenések részese. 1921. VI. 16: Portóba, a dorottyás nővérek árvaházába került. 1924: áthelyezték Tuyba (Spo.), ahol 1926. X. 2: Maria das Dores, a Fájdalmas Szűzről nev. Mária néven megkezdte a novíciátust, 1928. X. 3: fog-at tett. Nővértársai csak ekkor tudták meg, hogy ő az egyik fatimai látnok. XII. Pius p. (ur. 1939-58) személyes engedélyével átlépett a coimbrai kárm. apácákhoz, ahol 1949. V. 31: örök fog-at tett. Ferenc (†1919. IV. 4.) és Jácinta (†1920. II. 20.) halála után egyedüli letéteményese a →fatimai üzeneteknek. - Elbeszélése szerint Mária még többször megjelent neki. Pontevedrában 1925. XII. 10: Szeplőtelen Szívének tiszt-ét kérte (→elsőszombat), 1929. VI. 13: a világ és Oroszo. fölajánlását Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Pius p. 1942. X. 31: végezte el, 1964. IX. 21: a II. Vat. Zsin. 3. ülésszakának végén VI. Pál p., 1984. II. 25: II. János Pál p. a Szt Péter téren, a fatimai kegyszobor előtt a világ pp-eivel együtt megismételte úgy, ahogy azt a Szűzanya kérte. - 2000. V. 13: részt vett Ferenc és Jácinta b-gá avatási szert-án. - Coimbrában temették el, 2006: átviszik Fatimába. Ko.La.

Antalóczi 1991:63.

Lúcia - Magyar Katolikus Lexikon

A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca nap. De mi is ennek a részben keresztény, részben egyedinek tekinthető magyar szokásnak a története?

A karácsonyi várakozás tele van számos népi hiedelemmel, hagyománnyal. A téli ünnepkör egyik legkülönlegesebb dátuma december 13. "Luca Napja". Jövendölések, babonák szövik át az év egyik legsötétebb napját és éjszakáját. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik, hiszen az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremt az okkult erők megidézésére, így a jóslásokra és boszorkányűzésre is. Azt tartják ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

Korábban e jeles dátum a nők számára dologtiltó nap volt. Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek. Ilyenkor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, s aki ezt megszegte, azt Luca megbüntette. A tilalom napjának is nevezték: tilos volt tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok "tojókáját". Tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön. Nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. A gonoszjáró nap azt jelenti, hogy ilyenkor a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is. Megrontották - azaz betegségeket, fájdalmat, bajt vagy bosszúságot okoztak - az embereknek, állatoknak.

A gonosz ellen fokhagymával lehetett védekezni, méghozzá úgy, hogy az ember megette, vagy bekente vele az ajtófélfáját, vagy az ablakkeretet. Arra is jó volt a fokhagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ilyenkor az istállót kenték meg. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét is, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. A bunyevácok is fokhagymát tettek az ablakba, ez a rontást távol tartotta a háztól. Volt ahol az istálló bejáratát is bekenték fokhagymával, nehogy az állatokban kárt tegyen Luca. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!"

Luca napján vigyázni kellett a söprűkre is; elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ilyenkor is, mint általában gonoszjáró napokon elrakták, elrejtették őket, hogy nehogy azzal repüljenek el a boszorkányok a boszorkányszombatra (találkozójukra) a Gellérthegyre.

Jóslásairól is híres ez a nap. Az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ilyenkor állítólag a kártyák is többet elárulnak.

Ki is az a "Luca"?

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. A keresztény vallásban tisztelt szent, Santa Lucia mellett a magyar néphagyományok szerint létezik egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá. Hazánkban Luca kísértetszerű lény, és sok boszorkányság kapcsolódik hozzá. A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, rémisztő szellem alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák.

A keresztény hagyományok szerint "Luca" nem más, mint Szent Lucia, akinek alakját ezen a napon köszöntik a keresztények. A Lucia - magyarul Luca - név a latin lux (fény), azaz a "fényesség" szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban.

Két történet is él Szent Lucáról: Az egyik legenda szerint egy előkelő szicíliai családból származó katolikus lány volt. A keresztény hitre tért Luca szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt érte. (Az egyház ma nem ismeri el.) A másik történet szerint a vakok, szemfájósok, utcanők, menyasszonyok védelmezője a messzi északhoz, Svédországhoz kötődik. Ott a mai napig nagy ünnep december 13.
Ilyenkor a kislányok fehér ruhába bújnak, és gyertyával vonulnak.

Tarr Dániel: Luca napja

Luca-búza

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Ezek közé tartozott az úgynevezett Luca-búza keltetése. Luca napján A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a következő év termését próbálták megjósolni. Anyáink, nagyanyáink ekkor ültettek egy tálba búzát, és a kikelt szemekből következtettek a termésre. (Gyerekkel a mai napig kellemes időtöltés, remek játék lehet a hosszú téli estéken.) Sok helyen a karácsonyfa alá tették a búzát, ezzel pedig az életet szimbolizálták. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.

Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.

Más vidéken a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.

Luca-szék ("Boszorkánykereső")

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása. A "Luca-szék" arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait... A hiedelem szerint, aki rááll karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek.

A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 26-án az éjféli misére a "mesterek", (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket.

Amennyiben valaki észreveszi a banyákat, azonnal el kellett menekülnie, mert máskülönben a boszorkák széttépik. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A hazaúton mákot kell elszórnia, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a Luca széke készítője megmenekül a bosszújuktól. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. Ha a Luca-széke készítőjének sikerül szerencsésen hazaérnie, a széket azonnal el kell égetnie, fokhagymát kell tennie a kulcslyukba, kést kell vágni a bal ajtófélfába és keresztbe kell állítania a söprűt, hogy minden rontástól védve legyen.

A Luca-széket december 13-án kezdték készíteni több fából, és karácsony előestéjére fejezték be. Készítője Luca napjától kezdve, mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. A lényeg, hogy minden nap kellett rajta csinálni valamit. Ehhez kötődik a mondás, mely szerint: "Lassan készül, mint a Luca széke".

forrás: facebook - Göd régen