Forrás

A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13.-a vagyis Luca nap. Mint az annyiszor lenni szokott,a keresztény és az archaikus, népi elemek is jócskán keveredtek ebben a mára már kihalóban lévő napnak a hagyományaiban. Pedig december 13.-a még a bőséges téli jeles napok között is kiemelkedően sok hiedelemmel és szokással rendelkezett. Egy keresztény szent és egy pogány boszorkány került egy lapra a naptárban. Valószínűleg azért éppen 13.-ra, mert a Gergely-naptár XIV.századbeli bevezetése előtt ez volt a téli napforduló ideje, az év legrövidebb éjszakája, a fény születésének ideje - Lucia, a magyar Luca pedig a latin lux, fény szóból eredeztethető. (egyes országokban így is nevezik: "a fényhozó.

Bár a 13-as szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban,hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta őt. A fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától,így kerülhetett ő erre a dátumra a naptárban.

Lucia Szicíliában,Szirakuza városában élt,a III.-IV.században.Nemesi családból származó,előkelő lány volt,akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához,hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében.A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta őt az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tőle, soha ne adják férjhez, mert ő Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott vőlegénye és ezzel megkezdődött megpróbáltatásainak sorozata -bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni,olajjal és szurokkal leöntve megégetni,kiszúrni a szemét- innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -de semmi nem fogott a lányon.Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg,míg végső imáját be nem fejezte.Így vált aztán többek közt a vakok,szemfájósok,hegyes szerszámmal dolgozók védőszentjévé.

Kevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn és kapcsolódott össze december 13.-val. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben. A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai" nem véletlen hát, hogy ennyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához. Leghíresebb talán -a mára leginkább csak szólásból ismert- Luca-szék készítése. Ezen a napon kellett megkezdeni a szabályos ötszög köré írt, őt egyenlő szárú háromszöget formázó szék készítését és minden nap egy kicsit munkálkodni rajta, hogy éppen karácsony estére készüljön el.

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését,fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.

Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak,asszonyoknak dolgozniuk.Ha ezt a parancsot megszegték súlyosan megbűnhődtek.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán "kotyolni" vagy "palázolni" indultak a kisfiúk,többnyire egy idősebb legény vezetésével.Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal,s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket,bő termést,a jószágnak nagy szaporulatát kívánva.A házi asszony vízzel fröcskölte,kukoricával öntötte le őket,s ezt utána libáival,tyúkjaival itatta,etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora,innen származik a kotyolás kifejezés.
A fiatalok ezen az ünnepen,sok helyen alakoskodni is jártak.A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást,aminek során a termékenység-varázslathoz szükséges rigmusokat adták elő.Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is,hogy jó sok tojást tojjanak.
Szokás volt az is,hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást.Úgy vélték ugyanis,hogy amilyen az első nap,olyan lesz az eljövendő év első hónapja,amilyen a második nap,olyan a második hónap és így tovább.Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.Ennek egy szabályos ötszög köré írt,öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja,amit állítólag már a kelták varázsló papjai és a druidák is ismertek.
Készítője Luca napjától kezdve,mindennap faragott rajta egy kicsit,s csak karácsony estjére volt szabad elkészülni vele.Ezért terjedt el a mondás: "Lassan készül,mint a Luca széke!" A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-,boróka-,körte-,som-,jávor-,akác-,jegenyefenyő-,cser és rózsafából.Arra szolgált,hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait......A probléma csak az lehetett,hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot és rögtön üldözőbe is vette,így a menekülő jól tette,ha mákot szórt maga mögé futás közben.Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni,így nem érték útól a "leleplezőjüket",aki közben szerencsésen hazaérhetett és -szintén kötelességének engedelmeskedve- elégethette a Luca székét.

Ma már butaságnak tűnik az a hiedelem, hogy a december 13.-án elkezdett és pontosan 24.-én éjfélre befejezett székre állva bárki is megláthatja a boszorkányokat, akiknek e mágikus ülőalkalmatosságról nézve látszana a szarvuk. Az a rituálé azonban, amely szerint a karácsony előtti időszakban ezt a széket farigcsálgatták,ma is megszépítheti az adventi időszakot.
Faág jóslás: Luca napján metssz le egy gyümölcsfaágat, majd tedd vízbe. Ha karácsonyra kihajt egy kis bimbó, akkor jövőre lehet, hogy a lakodalmadat fogod ünnepelni.
Papírcetli jóslás: Luca napján éjjel írj fel 13 kívánságot apró papírcetlikre, majd az elkövetkező napok során minden éjjel égess el egy papírfecnit. Az utolsó megmaradt papíron fog szerepelni az a kívánságod,ami beteljesülhet a következő év során. 

Luca napja és tizenhárom!

Szerencsével én nem játszom!

Bal lábbal én föl nem kelek,

tűt a kezembe sem veszek!

Asszonynépség kora reggel

a házamba nem vizitel!

Ha férfi jön legelőször,

áldja meg az Isten ötször!

Ceglédi Gabriella: Luca napja 

Szeret-menti emlékek...

(Harangozó Imre)

A klézsei csángómagyarok úgy tartják, hogy amilyen napra Karácsony "szenvedelye", azaz december 24-e esik, a következő évben olyan napon nem szabad vetni, mert az ezen a napon vetett növényt elveri a jég, elviszik a madarak, vagy éppen kirothad. Az asszonyok és leányok Karácsony estétől fogva nem fonnak, a guzsalyt félreteszik az ünnepek utánra. Karácsony napján nem tanácsos semmit kölcsön adni, mert ahogyan néne Borbála mondta: "azval oda adják vala e jüvő esztendőbe' a szerencsét es". Ám a közvetlen szomszédoknak, közeli rokonoknak bármit lehet adni, mégpedig adományként, ahogyan mondják: "Isten nébe'. Lungu Nyica néne hozzáteszi, hogy itt Tyúkszerben minden fehérnép tudja, hogy karácsony este tanácsos egy helyen enni adni a majorságnak, hogy egybe gyűljenek, ugyanis csak így lehet elejét venni, hogy a jövő esztendőben, ne vigye el őket az ülü, vagyis az ölyv.
Hamarább vót itt es betlehemezés. A -zén apókám es járt. Mind csak a -zemberek. Vót három csobány, s egy fel vót öltözve Márjecskának, s vót egy Szent József, s egy mellik vitte e templomocskát, s még egy más e báránkát. Apókámék jártak Tyúkszeren, Pokolpatakon, Budán s még Somoskán es... Erőst szép dolog volt. De immán ez öregek elhaltak, s az ifjak nem még járnak. Még köszönnek bé e kecskével, de immán rományul mondják - magyarul azétt még most es énekelnek vala a -zablakonknál. Azt én es tudom, hogy Nékünk született mennyi király, / Kit üdvözítőnek monda az angyal, / Újesztendőben mi vigadjunk, / Született Jézus, mi imádjuk!
S akkor béfejezzük: Ó, emberi nemzet, készülj a vigasságra, / mert eljött a Jézus szegény szállásinkra. / Tisztítsd ki a házadat, tiszteljed meg őköt, / vigyék a lelkedet boldog mennyországba. / Szállásikra adjon az Isten!